Elkopott
 
Új cipőben járunk, csak így tudtunk lépni.
Soha nem lesz olyan, mint az elnyűtt régi!
Azt jól kitapostuk. Kényelmesen jártunk.
Rég' nem szorította, bőre fáradt lábunk.
 
Sokszor nem siettünk, nyugalmat keresve,
néha megbotlottunk, voltunk már elesve.
Cserben sosem hagyott! Le soha nem vettük.
Jól elrejtett kincset, őbenne kerestük.
 
Nem hagyott el minket, pedig bőrig áztunk,
emlékszem a fagyban, jaj de sokszor fáztunk!
Mégis úgy szerettük, mint testünknek részét.
El nem adtuk volna, őt semennyi pénzért.
 
Hányszor futnunk kellett? Természetünk miatt.
Képzelt suszter rakott, lyukjára foltokat.
Le akkor sem vettük. Rajtunk javították.
Kitartással művelt, öreg cipőnk csodát!
 
Most le kellett vetnünk, ennyit szántak néki.
El nem felejthetjük! Emlék lesz a régi.
Őrizzük fazonját, elménk rejtekében,
néha elővesszük, velünk van mint régen.
 
Új cipőnk még kemény. Szorítja a lábunk.
Vissza sírjuk sokszor, azt mitől megváltunk!
Ez az élet rendje, bár kicsit még félünk.
Segít tovább lépni, ezer szép emlékünk.
 
2018.01.02.